Pál ajánlólevele: a korinthusi gyülekezet
1Elkezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánlólevelekre hozzátok vagy tőletek? 2A mi levelünk ti vagytok, szívünkbe írva, amelyet ismer és olvas minden ember. 3Mert nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
Az ó és az új szövetség szolgálatának dicsősége
4Ilyen bizodalmunk Krisztus által van Isten iránt. 5Nem mintha önmagunktól volnánk alkalmasak, magunknak tulajdonítva valamit, ellenkezőleg a mi alkalmas voltunk Istentől van, 6aki alkalmassá tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.
7Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes arcára, arcának mulandó dicsősége miatt, 8hogyne volna még inkább dicsőséges a Lélek szolgálata? 9Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata? 10Sőt az egykor dicsőített, már nem is dicsőséges, az őt felülmúló dicsőség miatt. 11Mert ha dicsőséges a mulandó, sokkal inkább dicsőséges a maradandó.
12Mivel tehát ilyen reménységünk van, nagy nyíltsággal szólunk. 13És nem úgy, mint Mózes, aki leplet borított arcára, hogy ne lássák Izrael fiai mulandó dicsőségének végét. 14De értelmük eltompult. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van felfedetlenül az Ószövetség olvasásánál, mert az csak Krisztusban tűnik el. 15Sőt mindmáig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul szívükre, 16de ha majd megtérnek az Úrhoz, akkor lehull a lepel. 17Az Úr pedig Lélek, és ahol az Úr Lelke van, ott a szabadság. 18Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemléljük, az Úr Lelke által ugyanarra a képre formálódunk, dicsőségről dicsőségre.